Az első hétElőször is: elnézést kell kérnem mindenkitől, hogy innentől kissé nagyobb lépésekkel haladok a blogban, de majd meglátjátok miért. Ott tartottunk, hogy szombaton este lázasan feküdtem le. Szerencsére vasárnap reggelre elmúlt. Cserébe (és ez tulajdonképp az…

Szeptember 4: a hazamenetel napjaReggel - szokás szerint - hajnalban keltem. Nem csak én, mindenki. Még pár percre megkaptam a lábhajlító gépet. Abban az a jó, hogy passzívan mozgatja a lábad, neked csak elég elengedni. Bár néha felötlött bennem, hogy ez egy gép: mi van ha…

 Szeptember 3. A műtét utáni első napBevallom (írtam is) nem sokat aludtam. Te sem fogsz sokat aludni. Egyrészt kényelmetlen,  hogy a lábad tehetetlenül felpolcolva van. Másrészt idegen környezetben alszol, több másik emberrel. Harmadrészt fáj. Ne kerteljünk, mondjuk ki:…

 A szalagpótló műtét: betegfelvételReggel már ne egyél, és ne igyál semmit. Én fél hatkor keltem, hat körül fel voltam öltözve, túlestem a reggeli wc-zésen (könnyen ment, ideges voltam), és megérkezett apám is időben. Elindultunk az Uzsokiba. Jóval a megadott idő (értsd…

 VizsgálatokAz a pár hét, amennyi hátravolt a műtétig, hamar elment. Biztosra akartam menni (légy okos, te is tégy úgy) és a vizsgálatokra hamarabb bejelentkeztem. A vérvétellel nem is volt gond. Azt tudtam (voltam már máskor is) hogy sokkal több dolgom nincs, mint a hét…

A sport veszélyes. Ezt  harmincéves koromra tapasztaltam meg, amikor egy kispályás focimeccsen, Budapesten, az egyik ellenfél azt gondolta az élete meccsét játssza, ezért éppen akkor rúgott elemi erővel bal térden, amikor az egész testsúlyom (mintegy 75 kilogramm) arra a lábamra…